Dunakalász mindig is különleges hely volt, egy nyugodt, békés „sziget” a Szentendrei-Duna jobb partján Budapest közvetlen közelében.
Egy-két ház létezett a Luppa-sziget melletti partszakaszon már a XIX. században is, bár a terület még nem az akkori Kaláz-hoz, hanem Pomázhoz tartozott éppúgy, mint a pomázi Luppa Péter birtoka, a később róla elnevezett Luppa-sziget.
A XX. század második felében indult a Budakalásztól keletre eső Duna-parti terület intenzívebb beépülése, akkor még elsősorban a város közelsége miatt kis polgári nyaralóházak épültek itt. Ebben az időszakban kezdték meg a kavicskitermelést Budakalász és a Duna-part között, az egyébként bőven termő ártéri öntéstalajú mezőgazdasági területeken a mai Omszk-tó és a Lupa-tó területén. A bányaművelés megszűnt azóta, ma már mindkét tó rekreációs célokat szolgál.
Éppígy átalakulás alatt van a Duna-parti nyaraló-üdülő terület is. Egyre többen állandó lakóhelyül választják, télen-nyáron lakható épületek születnek. A terület a múltjából fakadó nehézségei, adottságai ellenére is lassan-lassan élő városnegyedként újul meg, miközben a víz közelsége miatt folyamatosan jelen van a terület pihenő funkciója, evezősök, kerékpárosok, kirándulók tömege használja a lakókkal együtt a partot.
Akik itt lakunk, szeretjük ezt a folyamatosan változó, hibáival, hiányosságaival együtt is élhető helyet, Budakalász Duna-parti területét: Dunakalászt.